Az Artist Chamber BÍBOR KOLLEKCIÓ című kiállításával folytatódnak a nemzetközi tárlataink, ahol az alkotók tematikusan válogatott online kiállításon mutathatják be a műveiket, az anyag pedig vetített formában is megjelenik budapesti galériánk falán.
A kiállítás ide kattintva tekinthető meg, személyesen pedig május 29-ig látható az Árkádia Kiállítótérben (1053 Budapest, Magyar utca 44.)
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és a BÍBOR KOLLEKCIÓ kiállításon látható műveikről.
A három díjazottunk: Erényi-Svensson Klaudia, Mácsai Anikó és Pintérné Tünde.
Az interjúsorozat első részében Tündével beszélgettünk.
A művészről
Pintérné Tünde vagyok (művésznevem Pintér Tünde Szellő) művészeti grafikus, író és nagycsaládos édesanya. Több, mint harminc éve a rajz a mindennapjaim része, tíz éve pedig a festészetben is elmélyedtem. Eddigi pályafutásom során leginkább felkérésre alkottam – hosszú ideig például afrikai tematikájú képeket –, és csak az elmúlt egy évben döntöttem úgy, hogy saját, belső világból táplálkozó műveimmel a szélesebb szakmai közönség elé lépek. Az alkotás minden ága jelen van az életemben: grafikákat készítek, verseket, meséket és novellákat írok, jelenleg pedig az első regényemen dolgozom. Művészetem alapja az őszinte belső megélés; legyen szó képről vagy szövegről, minden munkám a pillanatnyi érzéseimből és a környezetem megfigyeléséből táplálkozik.
Mikor lépett be a művészet az életedbe?
Először akkor, amikor tizenévesként megfestettem egy kislányt, aki öleli a Föld bolygót a kezében, és a föld rózsaszín virágba volt borulva, ezzel érzékeltetve a jobb jövő reményét. Majd huszonéves koromban is igyekeztem arcokat, alakokat formálni saját stílusomban. Már akkor is vágytam arra, hogy a saját megfogalmazásban készüljön minden vonal, elrugaszkodva a megszokottól.
Melyik a választott kedvenc technikád? Hogyan akadtál rá, és mit szeretsz benne?
Erre a kérdésre nem egyszerű válaszolni, mert a technika megválasztását nálam mindig az aktuális lelkiállapotom formálja. Jelenleg a tűfilc és a 300 g-os fotókarton, valamint az akril és 3D decor pen, valamint acrylic paint glamour kombinációja az, amiben leginkább önmagamra találok. Akril festékkel feltöltött ecsetelő pennel könnyebb az apróbb részeket felvinni, hiszen fontos, hogy a színek között látszódjon a fekete határ, a tűfilc vagy az arany festék vonala. Szeretem a vászon és akril kombinációját is, de a vászon érdes, én viszont jobban szeretem a fotókarton simaságát.
Hogy akadtam rá? Korábban is használtam dekor levél írásához több fajtát, aztán a Pigma Micron 01 és 02 tűfilc annyira csodálatosan fogott, hogy ennél maradtam.
Mit szeretek benne? Azt a fegyelmet és precizitást, amit ez az eszköz megkövetel. A fotókarton stabilitása pedig tökéletes alapot ad ehhez a részletgazdag munkához. Az akrilt azért kedvelem, mert a festészet szabadságát és a színek erejét adja. Ebben a kettősségben – az tűfilc tűpontos vonalai és az akril színek vibrálása között – találom meg azt az egyensúlyt, ami a mostani alkotói korszakomat jellemzi. Az ornamentikus vonalak és mintázatok használata egy belső ritmust követ.
Vannak visszatérő témák, vagy esetleg sorozatok a művészetedben?
Igen, a természet és annak szimbolikus lakói meghatározó, visszatérő témáim. Kiemelt helyet foglalnak el nálam a madarak – különösen a darvak, gázlómadarak és énekesmadarak –, amelyek a szabadságot és a természet örök körforgását jelenítik meg számomra. Emellett nagyon vonz a víz alatti világ témája, a csikóhalak és bálnák kecses mozgása, a békák.
Szeretek sorozatokban gondolkodni, ahol egy-egy témát különböző megvilágításban vagy napszakban dolgozok fel: ilyen például az alföldi nádasok világa a napfelkelte vagy a naplemente fényeiben. Alkotásaimban a természet nem statikus, hanem egyfajta ‘metamorfózisban’ van; a részletgazdag, ornamentikus díszítés és a pontozó technika segítségével a táj és az élőlények szinte eggyé válnak, vibráló egységet alkotva.
Van olyan mester (élő vagy régi, külföldi vagy magyar), akire művészi példaképként tekintesz?
Számomra a legfontosabb példakép Arató Eszter autodidakta grafikusművész, aki egyben családtagom is. Az ő csodálatos, egyéni stílusa és tussal készült, rendkívül részletgazdag munkái tették rám a legnagyobb hatást. Rengeteget tanultam tőle a közös beszélgetéseink során; elemeztük a tűfilcek és az akril festékek használatát, és azt, hogy melyik anyaggal hogyan érdemes bánni. Az ő példája adott nekem is bátorságot ahhoz, hogy megmutassam a világnak a saját, naiv, néha gyermeki látószögemből, a pszichedelikus, de őszinte érzésekből született alkotásaimat, és merjem képviselni azt a vizuális világot, ami belőlem fakad. Egy külföldi példa pedig Karla Gerard, a fekete kontúrok mestere, gazdag mintázatokkal.
Mesélj röviden néhány munkáról, amely a BÍBOR KOLLEKCIÓ kiállításon szerepel. Mit szimbolizálnak számodra? Hogyan készültek?
Fontos szakmai hitvallásom, hogy minden pályázatra új műveket alkotok, ezzel tisztelve meg a kiállítást.
Először egy sorozatot gondolok ki, amit összekötök azzal, amit éppen érzek. Alkotásaim 300 grammos fotókartonra készülnek: a grafitos vázlat után lassan, tűfilccel dolgozom ki a kontúrokat, majd egyes részeket akrillal töltök fel. Ha úgy érzem, maradtak ’üres’ vagy ’fáradt’ területek, addig gazdagítom őket vonalakkal és formákkal, amíg minden négyzetcentimétert meg nem töltök élettel – a pillanatnyi érzéseim határozzák meg ezt a folyamatot.
A Bíborfények násztáncánál a tavaszi nap meleg sugarait és a magyaros ornamentikát ötvöztem; a sok kör és levél a rezgő levegőt és az érkező nyár hangulatát idézi.
A Vörösbe öltözött dalnok, a Bíbor páva ébredése és a Naplemente a nádasban esetében a természet mikroszkopikus elemeit szerettem volna vizualizálni.
A kollekció egyetlen vászonképe, A vörös és arany sodrása, belső világom kavargó érzéseit és a vörös árnyalatok dinamikáját adja át az arany festék csillogásával.
Mindegyik kép szimbolizálja azt a jót, amit a bíbor színe éreztet bennem. Úgy érzem ennek a színnek mindenhez köze van az életben. Nagyon szeretem ezt a pályázatot, mert nem csak perzselést, lávát, levegőt, de érzéseket is közvetít, és a mikroszkóp alatt lévő életet, sodrást, mozdulást. Mindent.
2026. május, Budapest
Nekem megtisztelő, hogy példaképednek tekintesz. (meg is hatódtam kicsit) Örülök, hogy tudtam segíteni Neked a beszélgetéseink során, és bátorságot merítettél az alkotáshoz. Szeretettel gratulálok a sikeredhez! Ezek a legutóbb kiállított műveid igazolják, hogy milyen sokat fejlődtél ezen évek alatt!