Az Artist Chamber BÍBOR KOLLEKCIÓ című kiállításával folytatódnak a nemzetközi tárlataink, ahol az alkotók tematikusan válogatott online kiállításon mutathatják be a műveiket, az anyag pedig vetített formában is megjelenik budapesti galériánk falán.
A kiállítás ide kattintva tekinthető meg, személyesen pedig május 29-ig látható az Árkádia Kiállítótérben (1053 Budapest, Magyar utca 44.)
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és a BÍBOR KOLLEKCIÓ kiállításon látható műveikről.
A három díjazottunk: Erényi-Svensson Klaudia, Mácsai Anikó és Pintérné Tünde.
Az interjúsorozat második részében Klaudiával beszélgettünk.
A művészről
57 éves, civilben patológus, két kamaszfiú anyukája vagyok. Hosszú ideig Svédországban éltem, fiaimmal három éve költöztünk haza, egy év Budapest után Zircen találtuk meg az otthonunk. Csoda egy hely. 🙂
Festeni az ebédlőasztalon, vagy a konyhában, a szekrényajtókat rajztáblaként használva szoktam, rendszerint 2-3 félkész alkotásom is látható ott, maszkolószalagokkal gondosan rögzítve.
Mikor lépett be a művészet az életedbe?
Állítólag mióta először ceruzát kaptam a kezembe, rajzolok, alkotok. Művészeti albumokat nézegetek. Otthon Szász Endre-reprodukciók lógtak a falon. Szüleim rengeteg kiállításra vittek. Szerencsére iskoláimban fantasztikus rajztanárokat kaptam: Marci bácsit (XV. ker. Piros Iskola), aki általános iskolában tanított a rajz, grafika, festés és több iparművészeti technika alapjaira, és először nevezett be rajzversenyre. És Szabó Gábor tanár úr az I. László Gimnáziumban, aki egy remek alkotó csapatot teremtett maga köré, és akitől nagyon sok (kritikát nem nélkülöző) bíztatást kaptunk.
Volt még számos rajz- és festészeti kurzusvezető, akiktől tanulhattam, köszönet nekik!
Melyik a választott kedvenc technikád? Hogyan akadtál rá, és mit szeretsz benne?
Nagyon sok technikát, médiumot kipróbáltam már. Most akrilfestékkel, szinte kizárólag papírra dolgozom. Több év kihagyás után 2022-ben vettem a kezembe újra ecsetet és egy doboz akrilfestéket.
Hirtelen jött a késztetés: Szerelmemtől ajándékba kaptam Takáts Eszter: “Jönnek csodák” albumát. Aznap éjjel álmodtam egy képet, egy “lemezborítót”. Szerettem volna megfesteni. Azt a képet még pont nem sikerült, valahogy sok-sok másik lett belőle.
Egy német festőművész, Gerda Lipski videóiból tanultam és tanulom az akrilfestés technikáit, trükkjeit.
Szeretem ezt a médiumot, mert rendkívül sokoldalú. Akvarell-szerű könnyedségtől a lazúros rétegeken át az erősen strukturált felületekig mindent “tud”. Remek vegyes technikákhoz, nyomatokhoz is. Folytonos tanulásra és kísérletezésre ösztönöz.
Vannak visszatérő témák, vagy esetleg sorozatok a művészetedben?
Általában “intuitív” módon festek. Színeket, foltokat, vonalakat viszek fel a papírra több rétegben, különböző technikákkal. És nézem. Elkezdek hozzáadogatni, kiemelni és eltűntetni részeket. Ahogy alakul a képen, úgy alakul bennem is a fő motívum. Aztán eljön az a pont, ahonnan már tudatosan alakítom, ilyenkor születik általában a cím is.
Sokszor észrevettem, hogy a témák valamilyen zenei élményhez kapcsolódnak, egy zeneszám illusztrációi lesznek.
Van egy sorozatom, a Titkos kertek. Ezek a képek teljesen különböző hangulatú tájakról vagy növényekről szólnak, pipacsoktól a távolkeleti meseerdőig.
Van olyan mester (élő vagy régi, külföldi vagy magyar), akire művészi példaképként tekintesz?
Kedvenc irányzataim, mióta az eszemet tudom, a szürrealizmus, szecesszió és szimbolizmus.
Salvador Dali, Gustav Klimt, Alphonse Mucha, Egon Schiele, Aubrey Beardsley, Odilon Redon.
Rippl-Rónai József és Axeli Gallen-Kallela. Rene Lalique és Lechner Ödön… mindig elvarázsolnak.
Nagyon szeretem a japán képző-, ipar- és kertművészet esztétikáját is.
Mostanában kezdem felfedezni az absztraktot, messzire még nem jutottam benne, de Vaszilij Kandinszkij és Paul Klee képeit nagyon megszerettem.
Nem utolsósorban pedig Schneider Izabella erdélyi magyar orvos-író-festőművész képei, művészi karriere, barátsága és kedves bíztatásai hihetetlen sokat jelentenek nekem.
Mesélj röviden néhány munkáról, amely a BÍBOR KOLLEKCIÓ kiállításon szerepel. Mit szimbolizálnak számodra? Hogyan készültek?
A Világítótorony első próbálkozásom volt azzal a színkeveréses technikával, mikor a különböző formákat a papírra vagy vászonra külön-külön felvitt színes foltok összemosása alakítja ki. Foltok-összemosás-foltok…És egyszer csak nyilvánvalóvá vált, hogy van egy világítótorony a képen. 🙂
Ha ránézek, a Riviera jut eszembe: ilyen lehet. Tengerpart, zene, virágok, tánc, egy sirály, összekoccanó pezsgőspoharak… és a vidám káoszban “egy biztos pont”, ahova meg lehet beszélni például egy randevút…
A Végső titkot egy levelezés náhány mondata inspirálta.
A vér energiája, a ficánkoló aranyhal, szerelmeskedő fókák, felreppenő pillangó, lágy, védelmező burkok, messzi zöld rétek, sejtek: mind ugyanannak a végső titoknak a hordozói.
2026. május, Budapest
Gratulálok, kedves, drága Éva-Klaudia a sikeredhez, a remek interjúhoz, és a gyönyörű, titokzatosan szép képeidhez. Meghatódtam, hogy megemlítettél, köszönöm szépen. Az akrillal festett képeid meglepetések nekem, -(én soha nem festettem akrillal.)- Nagyon kifejezőek a képeid, a formák szinte tapinthatóak, ízlés és mozgás van bennük, és jellemzőek Rád, ezekről a képekből aláírás nélkül is tudja a szemlélő, hogy a Te képeid. Nem lehet őket eléggé méltányolni, olyan jók. Néhai festőtanárom, az erdélyi Nagy Pál mondta egyszer, hogy nem szép, hanem jó képeket kell festeni. Hát, ezek a képek nem csak jók, hanem szépek is. A kifejezőerejük maximális, És jó, hogy a perspektívát újragondoltad. Kívánom, hogy még sok ilyen szép és jó munkákat alkoss, kedvet, erőt és ihletet kívánok Neked . Mondtad, hogy egy-egy képed zenedarabokat ábrázol. Nekem az itt mutatott alkotásaid Muszorgszkij: “Egy kiállítás képei” című zenedarabot juttatta eszembe. Kiforrott művész vagy, meghatott, hogy azt mondod: az asztalon festettél. Kívánom: rendezz be Magadnak egy műtermett, megérdemled. Átgondolt, jó képek ezek, és öröm volt látni őket. Köszönöm szépen. Schneider Izabella