A The Artist Chamber 2026-os nyári zsűrizett kiállításán közel 70 munka szerepel, melyeket most először a belvárosi K Galéria – Kortárs Képzőművészeti Kiállítótér mindhárom szintjén tekinthetnek meg a látogatók. A tárlat az ÚTON/ON THE ROAD címet viseli. A művészeinkkel annak igyekeztünk a nyomába eredni, hogy hogyan lehet vizuálisan megjeleníteni az utazás, úton levést, megérkezést, mind fizikai, mind spirituális értelemben.
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és az ÚTON kiállításon látható műveikről.
A három díjazott: Barkasziné Leskó Gyöngyi, Fejér Kati és Tóthné Nagy Györgyi.
A művészről
A művészet gyermekkora óta jelen volt az életében, hiszen nagyapja, Détári Dettár György hivatásos festőművész volt. A család azonban jól ismerte ennek a pályának a nehézségeit, ezért szülei inkább egy biztosabb életút felé terelgették. A festészethez így csak később, már a mindennapi munkája lezárása után tért vissza. Bár később fordult komolyabban a képzőművészet felé, ma már alkotói élete meghatározó része.
Azt vallja, hogy a festészet a folyamatos felfedezés és tanulás útja, korábbi tapasztalatai gazdagítják ahogy alkot. Olajjal és akvarellel egyaránt dolgozik, de néha belefér a pasztell is. Képeit a fény, a természet, az emberi hangulatok és a színek kapcsolata inspirálja.
Rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi csoportos kiállításokon, gálákon, ahol a visszajelzések újabb és újabb alkotásra ösztönzik.
“Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan művészekkel hozott össze, akiktől megtanulhattam a festészet titkait. Minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy mennyi felfedezni való marad még. Számomra a festészet nem egy későn kezdett álom, hanem egy olyan út, amelyre akkor léptem rá, amikor már megvolt hozzá az élettapasztalatom.”
Mit jelent számodra az alkotás? Hogyan lépett be a művészet az
életedbe?
Az alkotás számomra belső késztetés. A festés kikapcsol, ugyanakkor gondolkodásra is késztet. Sokszor látok egy képet, egy film jelenetet, TV műsort, regény olvasás közben elindul a fantáziám, arcokat, képeket a neten a nagyvilágból, egy séta, a természet élő világa, egy hangulat, fény, árnyék ami megragad… Ilyenkor lassan a kép összeáll, és ecsetet kell fognom. Az alkotás öröm számomra, közben folyamatos tanulás, útkeresés is egyben.
A művészet már gyerekkoromban jelen volt az életemben. Nagyapám Détári Dettár György hivatásos festőművész volt. Korán elhunyt, nagyon kicsi voltam, de alkotások ott voltak a falon, amik a retinámba égtek. Nagynéném és férje régészek voltak. A családi összejövetelek közben, mindig előkerült a szakma, a művészettörténet, szakmai utazásaik élményei. Édesanyám divattervezést, és varrást tanult. Ez a családi háttér járult hozzá, ahhoz hogy közel kerüljek a festészethez.
Vannak visszatérő témák vagy sorozatok a művészetedben?
Nem tudatosan építek sorozatokat. Inkább az érdekel, ami éppen megragad: emberi alakok, arcok, a természet, vagy egy kiállítási téma. Inkább a technikai megoldások, színek, esetleg kalapos hölgyek, madarak ami összeköti a képeket. Sokszor csak az átélt pillanatot, vagy hangulatot szeretném megmutatni.
(akvarell, Fabriano akvarell papr,30×40 cm)
Vannak olyan mesterek, akikre példaképként tekintesz? Mit tanultál
tőlük?
Természetesen sok nagy mestert csodálok, akiknek csak lehetett, életrajzát olvastam, Európa-szerte és itthon képtárákban alkotásaikat megcsodáltam. Inkább inspirációt jelentenek, miközben igyekszem kialakítani a saját látásmódomat.
Utam során nem példaképeket kerestem, hanem tanítókat. Tanítóim voltak és vannak, akiktől egy-egy technikát, szemléletet vagy bátorítást kaptam.
Különösen sokat köszönhetek a Piktor Tanodának és vezetőjének Mulik Tündének, aki bevezetett az akvarell világába. Sokáig tartottam ettől a technikától, közben vágytam rá, de az ő irányításával ma már egyik legfontosabb kifejezési eszközöm. Minden mestertől, akinek a képzésein részt veszek, igyekszem valamit tanulni, de közben a saját festői utamat keresem.
Melyik jelenleg a kedvenc technikád?
Jelenleg az olajfestészet áll hozzám a legközelebb. Szeretem, hogy lehetőséget ad a javításra és a kép fokozatos felépítésére.
Az akvarell nem elhagyható, a könnyedsége, a spontaneitása mindig új kihívást jelent számomra. A két technika, úgy érzem jól kiegészítik egymást: egyik átgondoltabb építkezést, a másik nagyobb szabadságot kíván.
Na és itt a pasztell amit csak meghatározott témáknál használok. Például természetképek, ahol sziklát, hegyet, vízben úszó korhadt fát, vagy csak víz tükröződést kell megjeleníteni. Fogalmam sincs, miért a pasztell az, ami engedelmeskedik ilyenkor!
Mesélj röviden az ÚTON tárlaton kiállított munkáidról! Mi a
történetük?
(akvarell, Fabriano akvarell papír,30×40 cm)
Az „Ősi útvonal” a természet örök körforgásából merít ihletet. A vonuló madarak évről évre ugyanazt az utat járják be, számukra az út nem változás, hanem az élet rendje. Azok, akik pedig helyben vészelik át a telet, csodálom kitartásukat, élni tudásukat. A levegő lakói, még ha vízpartokon is élnek, számomra a mozgás és a szabadság szimbólumai. Visszatérő témaforrás.
Az „Útközben” című kép egy könnyed hétköznapi pillanatot örökít meg: a mozgás szabadságát, örömét. Mondhatnám úgy is, fiatal tizenéves koromat, amikor az elvégzett iskolai feladataim után nekivághattam a környék utcáinak kerékpárral, akár egyedül, vagy barátnőimmel.
A két képem más-más nézőpontból közelíti meg ugyan azt a gondolatot: az úton levés nem csak kalandozás, hanem az élet természetes része.
2026. július, Budapest