A The Artist Chamber 2026-os nyári zsűrizett kiállításán közel 70 munka szerepel, melyeket most először a belvárosi K Galéria – Kortárs Képzőművészeti Kiállítótér mindhárom szintjén tekinthetnek meg a látogatók. A tárlat az ÚTON/ON THE ROAD címet viseli. A művészeinkkel annak igyekeztünk a nyomába eredni, hogy hogyan lehet vizuálisan megjeleníteni az utazás, úton levést, megérkezést, mind fizikai, mind spirituális értelemben.
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és az ÚTON kiállításon látható műveikről.
A három díjazott: Barkasziné Leskó Gyöngyi, Fejér Kati és Tóthné Nagy Györgyi.
A művészről
Barkasziné Leskó Gyöngyi festő, alkotóművész. Munkáiban az absztrakt és a figuratív látásmód határterületeit kutatja, különös figyelemmel a tér, a fény és az emberi belső világ kapcsolatára. Számos technikával dolgozik – akril-, olaj-, pasztell-, akvarell- és Alcohol Ink-festészet egyaránt része alkotói gyakorlatának.
Az elmúlt években több országos képzőművészeti pályázaton és kiállításon
vett részt, ahol munkái szakmai elismerésekben részesültek.
Hiszi, hogy a festészet nem csupán látvány, hanem párbeszéd: egy lehetőség arra,
hogy a néző saját élményein keresztül kapcsolódjon a művekhez.
Ars Poetica:
„Hiszem, hogy minden tér emlékezik. Egy templom, egy utca, egy tó, vagy egy város ugyanúgy őrzi az emberi jelenlét nyomait, mint a
lelkünk. Festményeimmel nem a látható világot szeretném
lemásolni, hanem azt a csendet, amely a formák mögött rejtőzik.
Számomra a festészet a külső és a belső világ találkozása – egy út a
fénytől az ember felé, és az embertől a fény felé.”
Mit jelent számodra az alkotás? Hogyan lépett be a művészet az
életedbe?
Az alkotás számomra nem egyszerűen tevékenység, hanem egy belső
szükséglet. Olyan nyelv, amelyen keresztül kimondhatom mindazt, amit
szavakkal nehéz vagy lehetetlen megfogalmazni. Festés közben számomra
megszűnik az idő; ilyenkor teljes figyelmem a színekre, a formákra és a
belső tartalmakra irányul.
Bár mindig vonzott a művészet, aktívan festeni csak életem későbbi
szakaszában kezdtem. Nyugdíjas éveimben nyílt lehetőségem arra, hogy
teljes odaadással foglalkozzak az alkotással. Visszatekintve úgy érzem,
minden korábbi tapasztalatom ehhez az úthoz vezetett. A festészet
számomra nem új életet adott, hanem megmutatta azt az utat, amely mindig
is bennem volt.
(akril, farost, 66×66 cm)
Vannak visszatérő témák vagy sorozatok a művészetedben?
Igen. Szeretek sorozatokban gondolkodni, mert egyetlen kép ritkán tud
teljes egészében elmondani egy gondolatot. Egy-egy téma több alkotáson
keresztül bontakozik ki, újabb és újabb nézőpontokat kínálva.
Az Átmeneti terek sorozat a fizikai és a lelki terek találkozását vizsgálja. A
városok, utcák, épületek számomra nem csupán helyszínek, hanem az
emberi emlékezet hordozói.
A Szellemi terek sorozatban a hit, a transzcendencia és a belső csend
jelenik meg.
Az Univerzum című munkáim pedig a kozmikus rend és az
ember helyét kutatják a világmindenségben.
Munkáimban a látvány mindig csak kiindulópont; ennél sokkal inkább az
érdekel, milyen érzéseket, emlékeket és gondolatokat ébreszthet a nézőben.
(pasztell, fekete fotókarton, 60×40 cm)
Van olyan mester, akire példaképként tekintesz? Mit tanultál
tőlük?
Nagy hatással volt rám a tanulási időszakom, különösen azok a mesterek,
akiktől nemcsak technikai tudást, hanem nyitott gondolkodást is kaptam.
Lyonel Feininger műveiben lenyűgöz a tér szerkesztése, a fény építő
szerepe és az a különleges egyensúly, amelyet a valóság és az absztrakció
között teremtett. Ez a szemlélet több munkámban is visszaköszön.
Ugyanakkor ma már a legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy
megtaláljam és következetesen építsem a saját vizuális nyelvemet. A
mesterek inspirálnak, de nem másolni szeretném őket, hanem tanulni tőlük.
Melyik jelenleg a kedvenc technikád?
Nehezen tudnék egyetlen technikát kiemelni, mert mindig azt választom,
amelyik a legjobban szolgálja az adott gondolatot.
Leggyakrabban akrillal és olajjal dolgozom, de nagyon közel áll hozzám a
vegyes technika is. Szeretek különböző anyagokat és rétegeket egymásra
építeni, mert ettől gazdagabbá válik a kép felülete és jelentéstartalma.
(akril, pasztell vegyes technika, vászon, 60×80 cm)
Az utóbbi időben az Alcohol Ink technikával is sokat kísérletezem. Ez
egészen másfajta szabadságot kíván, és új vizuális lehetőségeket nyitott
meg számomra.
Mesélj röviden az ÚTON tárlaton kiállított munkádról! Mi a
története?
A Muránói házak című festmény egy velencei utazás személyes
élményéből született. Murano és Burano különleges hangulata, a vízre
épült városok ritmusa és a színes homlokzatok mély benyomást tettek rám.
Saját fényképeim alapján kezdtem el dolgozni, de nem dokumentarista
képet szerettem volna festeni. Sokkal inkább azt kerestem, hogyan lehet egy város emlékét, hangulatát és belső élményét festői formába átültetni. A kompozíció kialakításában inspirált Lyonel Feininger térszemlélete is, ugyanakkor a kép teljes
egészében saját alkotói látásmódomat tükrözi.
Különösen megtisztelő számomra, hogy ez az alkotás az ÚTON országos
képzőművészeti pályázaton különdíjban részesült, hiszen ez megerősítést
jelent abban, hogy az a vizuális nyelv, amelyet évek óta építek, képes
megszólítani a szakmai zsűrit és a közönséget egyaránt.
2026. július, Budapest