Az Artist Chamber tavaszi tárlata a LUX – A fény architektúrája címet kapta, ahol arra buzdítottuk az alkotókat, mutassák meg, ők hogyan építkeznek fénnyel és árnyékkal.
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és a BÍBOR KOLLEKCIÓ kiállításon látható műveikről.
A három díjazott: Balatoni Gábor, Buchernáné Ladosinszki Andrea és Bánrévi Róbert.
Andreával és Róberttel podcast keretében beszélgettünk, mely hamarosan meghallgatható lesz a Youtube csatornánkon, Gáborral pedig alább közöljük az írásos interjút.
A művészről
Balatoni Gábor 1961-ben Svájcban született magyar szülők gyermekeként. Baselben nőtt fel. Itt végezte tanulmányait, és a Baseli Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. A művészethez, festészethez való vonzódása korán egyértelművé vált számára. Festészeti tudását autodidakta módon szerezte. Már gimnáziumi évei alatt foglalkozott művészettörténettel, és elkezdett képeket festeni, akkor még akvarell és gouache (tempera) technikával. Az érettségit követően döntés elé került abban, hogy milyen utat válasszon. Az érzelmei a művészeti irányba vitték volna, de a ráció a gazdasági egyetemi világba terelte. Mindig is érezte, hogy egyszer eljön azaz idő, amikor régi álmát megvalósíthatja. Néhány évtizedes “kerülő út” után egy olyan ponthoz ért az élete, ahonnan kezdve már szeretett elfoglaltságára, a festészetre tudta helyezni a fókuszt. 2016 óta Magyarországon él családjával, és itt alkot siófoki műtermében.
Mi volt az első – vagy legmeghatározóbb – művészettel kapcsolatos emléked?
A legmeghatározóbb élményeim a gyerekkoromig nyúlnak vissza, amikor otthon a művészeti könyveket lapozgattam. Teljesen megbabonáztak a középkori holland festmények. Órákig képes voltam vizsgálni egy-egy csendélet részleteit: a gyümölcsök textúráját, a törékeny üvegpoharak csillogását és a fényes ezüsttárgyak reflexióit.
Ezzel párhuzamosan a tájképek világa, különösen William Turner nyűgözött le.
Később, ahogy az ízlésem formálódott, a klasszikus precizitást felváltotta a modern lázadás: Salvador Dalí zseniális álomlogikája és André Derain vad, fauvista színhasználata mutatta meg nekem, hogy a művészet nem a valóság másolása, hanem annak újraértelmezése.
Mik jelentik számodra a legfontosabb inspirációt? (Helyek, mesterek, művek, élmények)
Kezdetben nagy hatással voltak rám a középkori nagymesterek művei.
Ha a legfontosabb inspirációimat kell összefoglalnom, azok ma már mind a természethez vezethetőek vissza. A legtisztább ihletet a színek és a fény állandó párbeszéde jelenti számomra. A kreatív energiám gyakran a természeti képződmények és a természetes vízfelületek látványából töltődik. A mediterrán környezettel létrejövő fizikai találkozás mindig inspirál és új alkotásokat indít útjára.
Ugyanennyire inspirál a modern design világ letisztultsága is, ahol a formák és a funkció találkozásából megszületik a hétköznapi művészet.
Hogyan alakult ki a sajátos festői stílusod?
Milyen részekből tevődik össze?
Az utam elején akvarell-és gouache (tempera) festékkel kezdtem el festeni.
Később felfedeztem az akril-és olajfestéket, ami mérföldkő volt: ez a váltás sokkal több lehetőséget adott a stílusom továbbfejlesztésére és a kísérletezésre. Ez a technikai szabadság kaput nyitott a tiszta önkifejezés felé. Az új festési anyagok és technikák alkalmazásával megjelentek képeimben az erőteljesebb színek és formák. Az utóbbi években az új fókusz az absztrakt stílusra helyeződött.
A nevedhez méltóan a Balaton mellett élsz 🙂
Ad számodra inspirációt? Milyen a viszonyod hozzá – művészként, vagy akár emberként?
A Balaton számomra nemcsak egy csodás földrajzi hely, hanem egy élő, lélegző entitás. Emberként és művészként is csodaként élem meg a tó közelségét, amely egyetlen pillanatra sem mutatja ugyanazt az arcát, színét, hangulatát.
Van a Balatonnak egy megfoghatatlan misztikussága, amely megnyugtat és egyben inspirál is. Festőként a végtelen térség és távolság adja a legnagyobb művészi szabadságot.
Van olyan téma vagy technika, amivel régóta szeretnél foglalkozni?
Egy ideje egyre erősebben vonz a szellemi világ és festészet mélyebb összekapcsolása. Elmozdulni a tiszta esztétikától egy meditatívabb irányba, ahol a láthatatlan energiák és rezgések formát öltenek. Szívesen kipróbálnám a festészetet egyfajta hídként használni az anyagi és a spirituális világ között. A vászon ne csak egy kép legyen, hanem egy olyan meditatív tér, amely közvetlen szellemi hatást gyakorol arra, aki előtte áll.
2026. május, Budapest