A Halak című festmény apró, egymásra épülő formai egységekből bontakozik ki. A repetitív ritmus és a színek folyamatos változása egy mozgásban lévő, áramló világ érzetét kelti. A részletekből fokozatosan összeálló egész egyszerre hordoz rendezettséget és szabadságot – egy olyan vizuális élményt, amelyben minden újabb nézés új kapcsolódásokat fedezhet fel.
A Halak az áramlás és a mozgás képét hordozza. A halak természetes közege a folyamatosan változó víz, amelyben nincs merev határ, csak irányok, sodrások és alkalmazkodás. A sok apró, színes „pikkely” különálló egységekből épít fel egy közös, lüktető egészet – egyszerre idézve az egyediség és a kapcsolódás, a szabadság és az együttmozgás gondolatát.
A kép ritmusa nem egyetlen pillanatot rögzít, hanem szinte továbbvezeti a tekintetet: mintha a halak és velük együtt a néző is folyamatos mozgásban lenne.




















