Pók Andrea

„… dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

József Attila (Ne légy szeles)

Édesapám szigorú ember volt. Az volt az elve, hogy a „hosszú” iskolai szünetekben is kell valami hasznossal foglalkozni. Körülbelül 12 éves múltam, mikor először elvitt a munkahelyére, az akkori BUDAFLAX-ba (Lenfonó és Szövőipari Gyár Budakalászon), ami esetleg a Trapper Farmer névből talán emlékezetes ma is. Unszolásomra édesapám megkért egy művezetőt, hogy vigyen körbe az üzemben. Már akkor lenyűgözött a festékek illata, a szövőgépek gépek zakatolása, de különösen a filmnyomó üzem egymás után sorakozó hatalmas kádjai. Alig tudtam eljönni a kádak mellől, annyira lenyűgözött az a varázslat, amíg a lenvászonra rákerült a sok tarka minta.

Nyomdászként, a szakmai pályám íve az ólombetűtől az elektronikus könyvekig terjedt. Sok évet töltöttem a nyomdaiparban (Egyetemi Nyomda, Franklin Nyomda, Révai Nyomda), majd a kiadói szakmában (COMPUTER WORD Informatikai Kft., MOTOR PRESSE Lapkiadó, Akadémiai Kiadó, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont). Osztályvezetőként, majd menedzserként a nyomdai és kiadói szerkesztői pályám során nem volt időm aktívan foglalkozni a képzőművészettel. Mikor felszabadultak a „vegyértékeim”, nyugdíjas éveim kezdetén, selyemfestéssel indítottam az alkotó folyamatot. Belevetettem magam a különböző festési technikákba, és hogy elsajátítsam a rajzolás-festés szakmai fogásait, számos tanfolyamon, kurzuson vettem részt. Festek papírra, vászonra, selyemre egyaránt. Szeretek akvarellezni is. A textilfestés két műfaját gyakorlom: festek selyemre és vászonra forró viaszos eljárással.