Az Artist Chamber KÉK KOLLEKCIÓ című kiállítása több szempontból is különleges, ez nyitotta meg ugyanis a jövőbeli hasonló nemzetközi tárlatok sorát, ahol az alkotók tematikusan válogatott online kiállításon mutathatják be a műveiket, az anyag pedig vetített formában is megjelenik budapesti galériánk falán.
A kiállítás ide kattintva tekinthető meg, személyesen pedig március 31-ig látható az Árkádia Kiállítótérben (1053 Budapest, Magyar utca 44.)
A válogatott anyagból a zsűri három különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel rövid interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és a KÉK KOLLEKCIÓ kiállításon látható műveikről.
A három díjazottunk: dr. SZÉCSI Ágnes, KLASTERKA Melinda és SZAKÁL Z. Zoltán – akivel interjúsorozatunk ezennel elkezdődik.
A művészről
Székelyudvarhelyen születtem a XX. század közepén (1953). Erdélyi magyar festőnek tartom magam. Egy diákkori csoportos kiállításról szóló sajtóbejegyzésben, képeim kapcsán, bizalmat előlegeztek nekem. Még most is ezt igyekszem megszolgálni.
Ha korszakokra osztanám a munkásságomat, akkor az első a hagyományos erdélyi és magyarországi tájfestészet, különösen a Nagybányai Iskola örököségéből fakad. A cél a természet lírai, mégis hűséges ábrázolása, fénnyel, színnel.
A XXI. század új irányt hozott számomra, külső szemlélők leginkább szimbolikus expresszionizmusként határozzák meg. Amit ehhez hozzá tehetek magyarázatként: a táj és az ember filozófiai és lélektani üzenetek hordozójává lesz a képeim által, ahol a belső táj és dráma, történelem és mítosz, kulturális identitás, egzisztenciális motívumok, sorra mind-mind megjelennek.
További munkáim: https://www.instagram.com/szakal.z.zoltan_art
1. Mi az első, művészettel vagy alkotással kapcsolatos emléked?
A legkorábbi emlékeim a felfedezés öröméhez kötődnek: ahogy vonalak jelennek meg a papíron ahogy a színek keverednek, és valami olyasmi születik belőlük, ami korábban nem létezett, és ezt én csináltam. Mindig is lenyűgözött az a folyamat, ahogy a bennem élő képek kézzelfogható formát öltenek.
2. Melyik műalkotás volt rád a legnagyobb hatással, és miért?
Mindig azok az alkotások vonzottak, amelyek nem rágják a néző szájába a megoldást, hanem teret hagynak az egyéni értelmezésnek. Az impresszionisták fénykezelése, az expresszionisták líraisága áll hozzám közel.
3. Vannak visszatérő témák vagy esetleg sorozatok a művészetedben?
A természet és az emberi érzelmek, kapcsolatok párhuzamai gyakran megjelennek a munkáimban. A kék szín és annak végtelen árnyalata pedig egyfajta meditatív keretet ad ezeknek a kereséseknek. Vannak nyílt sorozataim is, emberi érzelmekről (Szorongás, Aggodalom), a rockzene világából (Álomarcú lány, Homok a szélben), tájakról, városképekről, társadalmi mondanivalóról.
4. Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb eddig?
Mindig azokra a képeimre vagyok a legbüszkébb, amelyek képesek párbeszédet indítani, akár önmagunkkal. Büszkeséggel tölt el, ha egy festményem nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem érzelmi reakciót is kivált, és a néző saját történeteit látja bele a vászonba.
5. Mesélj röviden néhány munkáról, amely a BLUE COLLECTION kiállításon szerepel. Mit jelentenek számodra? Hogyan készültek?
Íme két, hangulatában eltérő, de érzelmileg egymáshoz kapcsolódó alkotásom, amelyek a kék szín különböző aspektusait használják ki.
Család!
Ez a kép a természet és az emberi kötelékek párhuzamáról szól. Számomra a legmeghatározóbb élmény az volt, amikor megmutattam a második osztályos fiúunokámnak: ő azonnal, gondolkodás nélkül rábökött a négy növényi alakzatra, és azt mondta: “Ez az apa, az anya és a két gyerek!”. Ez a gyermeki őszinteség és tiszta látásmód visszaigazolta számomra a kép címét és lényegét. A festmény rétegzett technikával készült, ahol a kék háttér hűvösségét és a figurák törékeny, mégis erős tartását próbáltam egyensúlyba hozni.
Pietro, a Sziklaember
Ebben a munkámban az emberi arcot mint egy tájat kezeltem. Pietro karaktere a sziklák keménységét és az időtállóságot hordozza; az alakja szinte eggyé válik a kőzetek rajzolatával. A kék háttér itt egyfajta magányos, mégis méltóságteljes teret teremt köré. A festmény dinamikus ecsetkezeléssel és rétegzéssel készült, hogy a karakter szilárdságát és a tekintet mélységét hangsúlyozzam.
Mindkét alkotás a belső világom egy-egy szelete: míg az egyik az összetartozásról, a másik az egyén belső erejéről és a sorssal való dacolásról mesél.
Még egyszer gratulálunk Zoltánnak a díjazáshoz!
A nyertesekkel készült interjúsorozat következő részei Ágnessel és Melindával hamarosan publikálásra kerülnek.
2026. március, Budapest
Gratulálunk szeretettel! Nagyszerű!!!