Az Artist Chamber KÉK KOLLEKCIÓ című kiállítása több szempontból is különleges, ez nyitotta meg ugyanis a jövőbeli hasonló nemzetközi tárlatok sorát, ahol az alkotók tematikusan válogatott online kiállításon mutathatják be a műveiket, az anyag pedig vetített formában is megjelenik budapesti galériánk falán.
A kiállítás ide kattintva tekinthető meg, személyesen pedig március 31-ig látható az Árkádia Kiállítótérben (1053 Budapest, Magyar utca 44.)
A válogatott anyagból a zsűrihárom különdíjas alkotót is kiválasztott, akikkel rövid interjú készül, amelyben mesélnek művészetükről, inspirációikról, és a KÉK KOLLEKCIÓ kiállításon látható műveikről.
A három díjazottunk: dr. SZÉCSI Ágnes, KLASTERKA Melinda és SZAKÁL Z. Zoltán – a riportsorozat harmadik, befejező részében Melindát kérdeztük.
A művészről
1967-ben születtem erdélyi magyarként Marosszentkirályon (Románia). 2013 óta élek Németországban, a Bódeni tónál, ahol szakképzett ápolóként dolgozom.
Bár a művészet iránti vágy mindig is ott szunnyadt bennem, az alkotás útjára csak 2025 februárjában léptem, amikor életem egy nehéz szakaszában először vettem ecsetet a kezembe.
Művészi készségeimet 2025 áprilisától a magyarországi Valdor Art online mentorprogramja keretében kezdtem tudatosan fejleszteni. Az azóta eltelt rendkívül produktív időszakban már több mint 36 alkotást hoztam létre. Munkáimban a technikai precizitást mély, személyes érzelmekkel ötvözöm.
Művészoldal: https://theartistchamber.com/en/galeria/klasterkamelindakepei/
1. Mi az első, művészettel vagy alkotással kapcsolatos emléked?
Kicsi lehettem, talán 10-12 éves, mikor egy szomszéd néni a 3-4 éves kislányát nálunk hagyta néhány órára, mert neki valami elintézni valója volt. A kislány az asztalon fekvő kis kezeire hajtott fejjel elaludt. Annyira csodaszép volt az a kislány, a szőke, fürtös hajával, nagy ívelt szemével és két kis piros arcocskájával, hogy úgy éreztem, le kell rajzolnom. Meg is tettem, életemben először, és annyira tetszett amit rajzoltam, hogy attól a perctől álmom, vágyam lett, hogy egyszer megtanulom, és rajzolni, festeni fogok. 45 év telt el azóta, és a tavaly, 2025-ben jutottam el oda, hogy álmaim, vágyaim valóra váltsam.
2. Melyik műalkotás volt rád a legnagyobb hatással, és miért?
Imádok olvasni, és ezáltal nagyon sokat is olvasok. Még nagyon fiatal koromban olvastam Irving Stone “The Agony and the Ecstasy” (Az agónia és az extázis – magyarul nem jelent meg) című regényét, ami Michelangelo életéről szól. Mindig lenyűgözött, ahogy Michelangelo a márványból képes volt élő, lüktető izmokat és érzelmeket faragni. Legyen szó a Dávidról vagy a Pietàról, ott van bennük az emberi törékenység és a hatalmas belső erő kettőssége. Ez emlékeztet arra, mire képes az emberi akarat és a kitartás. Hihetetlen számomra, hogy valaki egy darab hideg kőből ilyen élethű és érzelemmel teli alakokat tudott létrehozni. Van bennük valami időtlen erő, ami előtt az ember egyszerűen elnémul.
3. Vannak visszatérő témák vagy esetleg sorozatok a művészetedben?
Igen, úgy témák, mint sorozatok is: gyerekkor (itt megemlíteném hogy négy szép unokám van és első portrém: a “Cica” is a kisebbik lányunokámat ábrázolja), gyerek-szülő és nagyszülő közti kapcsolat, szeretet, az idő múlása, újjászületés, a természet csodái, szépségei mind állandó felmerülő témák a művészetemben, és persze ezáltal jönnek létre a sorozatok is. Sorozatként még a szülőföldem, Erdély is megjelenik, ahonnan már tizenhatodik éve hogy elszakadtam, de mindig bennem él.
4. Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb eddig?
Mindegyikre büszke vagyok! Nagyon nehéz olyat mondanom, hogy melyikre vagyok a ” legbüszkébb” Talán ” Az idő tükrében”, de szorosan mellette áll a “Főnix – Újjászületés” is.
5. Mesélj röviden néhány munkáról, amely a BLUE COLLECTION kiállításon szerepel. Mit jelentenek számodra? Hogyan készültek?
2025 februárja életem egy nehezebb időszakában voltam, amivel egyidőben beteg lett édesanyám, majd rövid idő alatt el is hunyt…. Így készült a “Főnix – Újjászületés”, az ő emlékére. Igazából akkor februárban kezdtem el festeni, akkor vettem először ecsetet a kezembe. A képet újrafestettem (ez a festmény az, ami itt a kiállításon is látható) augusztusban a Valdor Art Budapesti Mentorprogramos kiállítására, ahová be lett válogatva, és a kiállítás folyamán a 200 kiállított alkotásból a 8.-ik helyezést érte el a látogatók szavazatai alapján.
“Az idő tükrében” ugyancsak a Valdor Art által meghirdetett ” Művészviadalra” készült, ahol közönségdíjazott lett. Itt megjegyezném, hogy a tavaly 2025 februárjában vettem először ecsetet a kezembe, de tudatosan áprilisban kezdtem használni (a rajzolást is), egy úgynevezett mentorprogramban a Valdor Artnál, ahová beiratkoztam.
Még egyszer gratulálunk Melindának a díjazáshoz!
A nyertesekkel készült interjúsorozat előző két része már olvasható az Art Journal-ben, melyben Szakál Z. Zoltánnal és dr. Szécsi Ágnessel beszélgettünk.
2026. március, Budapest
Oriasi gratula es nagyon buszke vagyok rad !!! Csak igy tovabb !!